Népsport 1979. januári cikke:

Népsport 1979. júniusi cikke:

Edzõi siker 1958-ban:

Edzõi oklevél 1960-ból:

Vízilabda szakoktatói diploma a Testnevelési Fõiskolán (Képes Sport, 1963. február 19.):

1941. február 22.-én az államtudományok doktora lett Somóczi Lóránt:

     

Riport a Jövõ Mérnöke egyetemi lapban 1980-ban:

Újságcikkek az elhíresült egri vízilabda botrányról:

   

Somóczi dr. toborzó plakátja a Mûegyetemen 1944-ben:

Népsport 1985, Kocsi Tibor cikke:

Soma bácsi ajándéka

Akik esztendõkkel ezelõtt gyakorta megfordultak a nyitott „Csasziban" a mai Komjádi uszodában, vagy a bajnoki vízilabda-mérkõzéseken, nyilván emlékez­nek még egy erõsen sántító, kopaszodó, mit szépítsük, nagyhangú edzõre, játék­vezetõre. Aztán Soma bácsi, azaz dr. Somóczy Lóránt pár éve örökre kiköltözött az óbudai temetõbe. Elcsendesedett a Csaszi, ma már nem ítélnek olyat a mérkõ­zéseken a játékvezetõk, hogy: az a hat kiáll! Ma már nincs olyan bíró, aki a háborgó publikum elhallgattatása érdekében pisztollyal a levegõbe lõne.
   Annak idején válogatott játékos, fõiskolai világbajnok csapat tagja is volt. Õ vezette az edzõképzést, bíráskodott és nekünk a MAFC-ban edzõnk is volt. Azt már kevesebben tudták róla, hogy a második világháború legkegyetlenebb évei­ben, végzett jogászként, a hírhedt Margit körúti fegyházból élete kockáztatásával mentette az ártatlanokat, a politikai foglyokat. Nem kérkedett vele, mint ahogy nem sajnáltatta magát a Rajk-per utáni recski ÁVH-börtönévek miatt sem.
    Kemény, néha a gorombaságig õszinte ember volt. Olyan szidásokat kaptunk tõle, hogy a kívülállók nem is értették, miért tûrjük? Nem érthették, hiszen nem ismerték Soma bácsit. Nem tudták, hogy az egész nagy része cirkusz, csupán a hangulat miatt csinálja. Õk nem tudhatták, hogy ölni tudott volna értünk. Annak idején diplomás, egyetemista, vezetõ beosztású emberek dobálták csapatunkban a labdát, mint például Albrecht Tamás, Moletz Nándi, Hradszky Sanyi, Halasy Jenõ, Borbély Csaba, hogy csak néhányukat említsem. Olyan jelzõket talált ki ránk - és ennek a napozó közönség elõtt hangot is adott - ami után egy becsü­letsértési perben közepes képességû járásbíró is szigorú ítéleteket hozott volna.
Miért is jut minden karácsony elõtt eszembe Soma bácsi? Mert ez a kemény ember a csapatnak a Mûegyetemen elõkarácsonyt rendezett minden évben. Vásá­rolt egy fenyõfát és feldíszítette. Mi pedig egymásnak ajándékokat vettünk, ké­szítettünk. Soma bácsinak többek között szájkosarat vásároltunk. És ez a kemény, goromba ember, szinte a könnyekig meghatódott. Ezek a karácsonyok értették meg velem Soma bácsi titkát: csapatot tudott faragni az innen-onnan jött játékosokból. Szeretetet varázsolt közénk. Azokon a karácsony esteken egyálta­lán nem tûnt érthetetlennek, hogy azok a pólósok, akik a mérkõzéseken számta­lanul adják és kapják a pofonokat, miért állják könnytõl csillogószemmel körül a fát.

Soma bácsi egykori (1980. decemberi) karácsonyi ünnepségére szóló meghívója (Horváth László gyûjteményébõl):

Részlet Peterdi Pál: Gyarmati sors, avagy Egy balkéz története c. könyvébõl:

Dr. Somóczi Lóránt utolsó napjának története (a felesége leírásából):