A
szakosztály rövid története
Magyarországon az
osztrákok közvetítésével honosodott
meg a vízilabda. A MAFC úszó
szakosztályának neves versenyzõi az elsõk
között csatlakoztak ehhez a
szórakoztató játékhoz.
1899-ben július
30-án
volt az elsõ magyarországi nyilvános
vízipóló mérkõzés
Siófokon. A
feljegyzések
szerint a MVE két csapata játszott egymással. A B csapatban játszott
Gillemot
Ferenc, a klub kiváló sportolója, a
mérkõzést Lindner Ernõ, a MAFC
kitûnõ
úszója vezette. Ezzel a mérkõzéssel
vette
kezdetét Magyarországon a
késõbbiekben oly sok sikert hozó sportág, a
vízilabda
története.
A MAFC vízilabda csapata
1905-ben szervezõdött, az edzéseket a Rudas
fürdõben
tartották. A szakosztály a
magyar bajnokságban azonban sok éven át nem vett
részt.
Dr.
Beleznay
László, az
úszó szakosztály akkori elnöke a „Sportképekben”
a Vízipóló címû
cikkében a
következõket írta: „A változatos
footballnál
nem kevésbé érdekes, látványos,
amellett egészséges, higiénikus szép sport
a vízipóló … Nagy
kézügyességet,
gyors úszástudást, erõs
állóképességet igényel … A MAFC volt
az FTC-n kívül az
az egyesület, amely egy pólócsapatot
összeállított … Pedig, hogy a pólóban
épp
úgy, mint a többi sportágban is megállja a
magyar versenyzõ a helyét,
bizonyítja ezt az FTC angliai és a MAFC angol, belga,
holland és francia
körútja … A válogatott is ebbõl a két
csapatból tevõdött össze.”
1912-ben a stockholmi
olimpián a VI. helyezett magyar válogatott
csapatában már két MAFC játékos, dr.
Beleznay László és Zachár Imre is
szerepelt. Ugyancsak ebben az évben rendezték
meg az elsõ hazai válogatott
mérkõzést az
osztrákok ellen, a csapatban itt is
helyet kapott a MAFC két említett sportolója.
Idõközben a MAFC
játékosai olyan gyorsan fejlõdtek, hogy az
országos bajnokságokban
egyeduralkodó FTC együttesének 1913-ban már
vetélytársa volt a MAFC csapata,
mely a bajnokságában megszerezte a II. helyezést.
A csapat tagjai Kankovszky
Artur, Zachár Imre, Richárd II., dr. Beleznay
László, Kengeri Alajos, Petrovich
Szvetiszláv, - aki késõbb
világhírû
filmcsillag lett.
Az elsõ
világháborús
események miatt 1914 és 1916 között nem
rendeztek vízilabda bajnokságot.
1917-ben ismét voltak
barátságos mérkõzések, és
Donáth Leó kezdeményezésére
kiírták a
hadibajnokságot, amelyet az MTK feletti 4:1 arányú
gyõzelmével a MAFC nyert meg.
A következõ években csapatunk
váltakozó
sikerrel szerepelt, de minden esetben az
elsõ négy között végzett a
bajnokságban.
1919-ben
vízipóló
bizottságot hoztak létre, melynek tagja volt dr.
Beleznay
László. A játékvezetõ
bizottság tagjai közé választották dr.
Donáth Leót, dr.
Beleznay Lászlót és
Zsoldos Károlyt, a klubunk tagjait is.
A szakosztály
történetéhez
tartozik, hogy az 1924 évi párizsi olimpián a 24
tagú úszócsapat vezetõje a
MAFC tagja dr. Donáth Leó, a
vízilabdázóké pedig a legendás
hírû Komjádi Béla
mellett vízilabda szakosztályunk tagja dr. Beleznay
László volt. A fanatikus
ügybuzgalmú szakemberek által kialakított
aranycsapat ettõl az évtõl kezdve
fokozatosan a legeredményesebb magyar sportág lett. A
vízilabda sport magyar
világhegemóniáját megteremtõ „Komi
bácsi" szerepkörét 1933-ban váratlanul
bekövetkezett halála után dr. Beleznay
László vette át és látta el 1948-ig.
A szakosztály
érdemei
között tartjuk számon, hogy 1933-ban a
Magyarország - Európa válogatott
találkozót dr. Donáth Leó
valósította meg. Az
újjáépített Császár
uszodában a
Komjádi által kialakított aranycsapat dr. Beleznay
kapitány vezetésével 9:2
arányban fölényesen diadalmaskodott.
Ezt követõen klubunk
csapata fokozatos hanyatlás után kiesett az I.
osztályból és - az 1936 évet
kivéve, amikor sikerült feljutniuk az I/B osztályba
- 1944-ig a II. osztályban
szerepelt.
A szakosztály
újjászervezését
1945 végén dr. Somóczi Lóránt kezdte
meg, lelkes és hozzáértõ munkája
nyomán
megújult a csapat és a szerzett jogok alapján az
I. osztályban kezdhette meg a
bajnoki küzdelmeket.
1947-ben a párizsi VB-n
elsõ
helyen végzett magyar csapatban a Hámori fivérek
képviselték klubunkat.
1948-ban a londoni olimpián a II. helyen végzett magyar
válogatottnak Gyõrffy
Endre és Holop Miklós is tagja volt.
1948-tól 1957-ig a MAFC
megszûntetésével szakosztályunk a
Haladás
SE- ben folytatta tevékenységét és a
csapat szerény eredményeket ért el a II.
osztályban.
1957-ben a MAFC vízilabda szakosztály
újjászervezését
Szívós István, a magyar válogatott
legendás hírû
játékosa és Gyõrffy Endre, volt
válogatott
játékosunk kezdte el azzal a
szándékkal, hogy ismét kiemelkedõ
eredményeket érjünk el.
A Haladás SE
megszûnése
után az egyetemek közötti megállapodás
alapján a vízilabda - mint kiemelt
sportág - az OSC-hez került, ezért az
egyetemünkre beiratkozott élvonalbeli
játékosok az OSC-ben folytatták
sporttevékenységüket és értek el hazai
és
világhírû sikereket. Ebben az idõszakban a
csapatunk az
OB II. osztályban,
illetve a Budapest I. bajnokságban szerepelt
váltakozó sikerrel.
A csapat
irányítását
1966-tól ismét dr. Somóczi
Lóránt
vette
át, 1967-ben a szakosztály az
utánpótlás érdekében
serdülõ
korú, tehetséges játékosokat toborzott
és az
edzések vezetésére Repa Imre sporttársat
kérte fel.
A csapat 1966-ban a Budapest
bajnokságból veretlenül jutott fel ismét a
II. osztályba és ott 1997-ig
váltakozó eredményeket ért el.
1997-ben a MAFC férfi
vízilabda
csapata hosszú idõ után feljutott a legjobbak
közé, és a világ legerõsebb
bajnokságában a középmezõnyben
végzett. 1999-ben egy éves OB I/B kitérõ
után
2000-ben ismét az I. osztályban küzdött a
bajnoki pontokért, majd pénz
hiányában 2001-ben vissza kellett léptetni a
csapatot, így a 2001-tõl a csapat újra
az OB I/B-ben szerepel.
A MAFC vízilabda
szakosztálya mûködése alatt egy
országos
bajnoki címet szerzett. Négy
sportolója (dr. Beleznay László és
Zachár Imre 1912. Stockholm; Gyõrffy Endre
és Holop Miklós 1948. London) szerepelt az olimpiai
csapatban, négy játékosa a
fõiskolai világbajnokságon (Repa Imre 1931.
Darmstadt;
Gyõrffy Endre, dr.
Hámori Béla és Hámori György 1947.
Párizs). A magyar válogatottban eddig kilenc
MAFC játékos (dr. Beleznay László,
Kankovszky László, Zachár Imre, Turnovszky
Endre, Szlamka László, Gyõrffy Endre, dr.
Hámori
Béla, Holop Miklós és dr. Somóczi
Lóránt) ölthette magára a válogatott
címeres mezét. A sportág hazai
meghonosodásában, fejlõdésében,
sikerek
elérésében kifejtett kimagasló
érdemeket szerzett: dr. Donáth Leó, Zsoldos
Károly, dr.
Beleznay László, dr. Somóczi Lóránt és
Repa Imre.