A szakosztály rövid története

Magyarországon az osztrákok közvetítésével honosodott meg a vízilabda. A MAFC úszó szakosztályának neves versenyzői az elsők között csatlakoztak ehhez a szórakoztató játékhoz.

1899-ben július 30-án volt az első magyarországi nyilvános vízipóló mérkőzés Siófokon. A feljegyzések szerint a MVE két csapata játszott egymással. A B csapatban játszott Gillemot Ferenc, a klub kiváló sportolója, a mérkőzést Lindner Ernő, a MAFC kitűnő úszója vezette. Ezzel a mérkőzéssel vette kezdetét Magyarországon a későbbiekben oly sok sikert hozó sportág, a vízilabda története.

A MAFC vízilabda csapata 1905-ben szerveződött, az edzéseket a Rudas fürdőben tartották. A szakosztály a magyar bajnokságban azonban sok éven át nem vett részt.

Dr. Beleznay László, az úszó szakosztály akkori elnöke a „Sportképekben” a Vízipóló című cikkében a következőket írta: „A változatos footballnál nem kevésbé érdekes, látványos, amellett egészséges, higiénikus szép sport a vízipóló … Nagy kézügyességet, gyors úszástudást, erős állóképességet igényel … A MAFC volt az FTC-n kívül az az egyesület, amely egy pólócsapatot összeállított … Pedig, hogy a pólóban épp úgy, mint a többi sportágban is megállja a magyar versenyző a helyét, bizonyítja ezt az FTC angliai és a MAFC angol, belga, holland és francia körútja … A válogatott is ebből a két csapatból tevődött össze.”

1912-ben a stockholmi olimpián a VI. helyezett magyar válogatott csapatában már két MAFC játékos, dr. Beleznay László és Zachár Imre is szerepelt. Ugyancsak ebben az évben rendezték meg az első hazai válogatott mérkőzést az osztrákok ellen, a csapatban itt is helyet kapott a MAFC két említett sportolója.

Időközben a MAFC játékosai olyan gyorsan fejlődtek, hogy az országos bajnokságokban egyeduralkodó FTC együttesének 1913-ban már vetélytársa volt a MAFC csapata, mely a bajnokságában megszerezte a II. helyezést. A csapat tagjai Kankovszky Artur, Zachár Imre, Richárd II., dr. Beleznay László, Kengeri Alajos, Petrovich Szvetiszláv, - aki később világhírű filmcsillag lett.

 

Az első világháborús események miatt 1914 és 1916 között nem rendeztek vízilabda bajnokságot.

1917-ben ismét voltak barátságos mérkőzések, és Donáth Leó kezdeményezésére kiírták a hadibajnokságot, amelyet az MTK feletti 4:1 arányú győzelmével a MAFC nyert meg. A következő években csapatunk váltakozó sikerrel szerepelt, de minden esetben az első négy között végzett a bajnokságban.

1919-ben vízipóló bizottságot hoztak létre, melynek tagja volt dr. Beleznay László. A játékvezető bizottság tagjai közé választották dr. Donáth Leót, dr. Beleznay Lászlót és Zsoldos Károlyt, a klubunk tagjait is.

A szakosztály történetéhez tartozik, hogy az 1924 évi párizsi olimpián a 24 tagú úszócsapat vezetője a MAFC tagja dr. Donáth Leó, a vízilabdázóké pedig a legendás hírű Komjádi Béla mellett vízilabda szakosztályunk tagja dr. Beleznay László volt. A fanatikus ügybuzgalmú szakemberek által kialakított aranycsapat ettől az évtől kezdve fokozatosan a legeredményesebb magyar sportág lett. A vízilabda sport magyar világhegemóniáját megteremtő „Komi bácsi" szerepkörét 1933-ban váratlanul bekövetkezett halála után dr. Beleznay László vette át és látta el 1948-ig.

 

A szakosztály érdemei között tartjuk számon, hogy 1933-ban a Magyarország - Európa válogatott találkozót dr. Donáth Leó valósította meg. Az újjáépített Császár uszodában a Komjádi által kialakított aranycsapat dr. Beleznay kapitány vezetésével 9:2 arányban fölényesen diadalmaskodott.

Ezt követõen klubunk csapata fokozatos hanyatlás után kiesett az I. osztályból és - az 1936 évet kivéve, amikor sikerült feljutniuk az I/B osztályba - 1944-ig a II. osztályban szerepelt.

A szakosztály újjászervezését 1945 végén dr. Somóczi Lóránt kezdte meg, lelkes és hozzáértő munkája nyomán megújult a csapat és a szerzett jogok alapján az I. osztályban kezdhette meg a bajnoki küzdelmeket.

1947-ben a párizsi VB-n első helyen végzett magyar csapatban a Hámori fivérek képviselték klubunkat. 1948-ban a londoni olimpián a II. helyen végzett magyar válogatottnak Győrffy Endre és Holop Miklós is tagja volt.

1948-tól 1957-ig a MAFC megszűntetésével szakosztályunk a Haladás SE- ben folytatta tevékenységét és a csapat szerény eredményeket ért el a II. osztályban.

1957-ben a MAFC vízilabda szakosztály újjászervezését Szívós István, a magyar válogatott legendás hírű játékosa és Győrffy Endre, volt válogatott játékosunk kezdte el azzal a szándékkal, hogy ismét kiemelkedő eredményeket érjünk el.

A Haladás SE megszűnése után az egyetemek közötti megállapodás alapján a vízilabda - mint kiemelt sportág - az OSC-hez került, ezért az egyetemünkre beiratkozott élvonalbeli játékosok az OSC-ben folytatták sporttevékenységüket és értek el hazai és világhírű sikereket. Ebben az időszakban a csapatunk az OB II. osztályban, illetve a Budapest I. bajnokságban szerepelt váltakozó sikerrel.

A csapat irányítását 1966-tól ismét dr. Somóczi Lóránt vette át, 1967-ben a szakosztály az utánpótlás érdekében serdülő korú, tehetséges játékosokat toborzott és az edzések vezetésére Repa Imre sporttársat kérte fel.

A csapat 1966-ban a Budapest bajnokságból veretlenül jutott fel ismét a II. osztályba és ott 1997-ig váltakozó eredményeket ért el.

1997-ben a MAFC férfi vízilabda csapata hosszú idő után feljutott a legjobbak közé, és a világ legerősebb bajnokságában a középmezőnyben végzett. 1999-ben egy éves OB I/B kitérő után 2000-ben ismét az I. osztályban küzdött a bajnoki pontokért, majd pénz hiányában 2001-ben vissza kellett léptetni a csapatot, így a 2001-től a csapat újra az OB I/B-ben szerepel.

A MAFC vízilabda szakosztálya működése alatt egy országos bajnoki címet szerzett. Négy sportolója (dr. Beleznay László és Zachár Imre 1912. Stockholm; Győrffy Endre és Holop Miklós 1948. London) szerepelt az olimpiai csapatban, négy játékosa a főiskolai világbajnokságon (Repa Imre 1931. Darmstadt; Győrffy Endre, dr. Hámori Béla és Hámori György 1947. Párizs). A magyar válogatottban eddig kilenc MAFC játékos (dr. Beleznay László, Kankovszky László, Zachár Imre, Turnovszky Endre, Szlamka László, Győrffy Endre, dr. Hámori Béla, Holop Miklós és dr. Somóczi Lóránt) ölthette magára a válogatott címeres mezét. A sportág hazai meghonosodásában, fejlődésében, sikerek elérésében kifejtett kimagasló érdemeket szerzett: dr. Donáth Leó, Zsoldos Károly, dr. Beleznay László, dr. Somóczi Lóránt és Repa Imre.

Dr. Somóczi Lóránt